A napok furán telnek. Egyrész minden percet kitöltenek az órák, a közös tevékenységek, ergo sűrűn és relatíve lassúnak érződik az adott percben az idő, másrészt a hétvégén másodjára mostam ruhát, ami azt jelenti, hogy már négy hete élek Lilyhammerben. Repül az idő, mindjárt megyek is haza karácsonyra.♥
Előbb viszont lesz egy őszi szünet, és (f)elvonatozom Trondheimbe! Alig várom.
Már hétfő este akartam írni arról, mennyire szeretem a hétfőket, de sajnos túlságosan ki voltam facsarva agyilag, ma viszont nem ázott szivacsnak érzem a fejem, szóval leírom miért jók a hétfők. Mert igen is jók! (enyhén túlzom azért)
Három óra van, gyakorlatilag reggel 9-től délután fél 7-ig csak étkezem, órán ülök, 45 percenként kávézom, teázom, pingpongozom néha és beszélgetek. Na már most a hétfő pedig azért jó, mert van egy Fred- og sikkerhetspolitikk (béke- és biztonságpolitika), egy Fred, dialog og solidaritet (béke, dialógus és szolidaritás) és egy Mennsket og planeten (az ember és a föld) óra. Az első előadást kivételesen Norunn tartotta, aki a Nansen Fredssenterben (Nansen Center for Peace and Dialogue) dolgozik, ami egy csodálatos dolog. Többek közt Afganisztánban, Kenyában, Ukrajnában és Balkán országokban dolgoznak olyan projekteken, amelyek párbeszédre, megértésre alapulva igyekeznek tompítani a konflikutsokat és segíteni a például Norvégiába bevándorlók, letelepülők életét. Norunn története, valamint az előadása azért (is) érdekes, mert egész fiatalon (már ja jól értettem, mert megeshet, hogy hétfő reggel nem 100%-os az agyam) Afganisztánban élt jónéhány évig, tehát személyesen is látja/érzi az ország helyzetét.
A második óra (Fred, dialog og solidaritet) az azt megelőzőhöz kapcsolódóan három kérdésre fókuszált: 1. mi a béke, 2. mi a háború és 3. hogyan lehet békét teremteni? Szokás szerint kisebb csoportokra oszolva beszéltünk. Ilyenkor mindig annak van mákja, legalábbis úgy érzem, aki Yasserrel kerül egy csoportba. Ő két éve jött ide Egyiptomból, és átélt jónéhány eseményt, ráadásul teljesen máshogyan tekint például egyik-másik kérdésre vagy fogalomra kultúrájából adódóan, szóval mindig perspektívatágító vele beszélni.
Ja igen, szeptember vége van, de az esti levegő már tél illatú. Kíváncsian várom mikor kezdenek lefagyni a lábujjaim.
S hogy legyen galéria, következzen Heidrun óriási vadmacskája, diákélet (#fhsliv) és fun factek Petter Dassról a toaletten.
kiskalapácsi csendes napok 